Diavetítő

 

 

 

 
Ez a történet egy szegény családban felnőtt kislányról szól a háború utáni nyomorúságos időktől (az) egy új világig.

 

Boglárka paraszt szülők 7. gyermekeként a háború kellős közepén látta meg a napvilágot. A háborús évek után mint minden ember Boglárkáék is nagy szegénységben éltek! Nagyon sokat kellett nekik nélkülözni éhezni, új ruhára ,cipőre nem telt nekik és mivel a családban a leg kisebb volt a nagyobb testvérek kinőtt szét nyűtt ruhájával kellett neki be érni. Boglárka mit sem sejtett az élet nehézségeiről nagyon vidám ugra-bugra mozgékony kislány volt és minden nagyon érdekelte. Óvodában nem járt,mert abban az időben még csak fogalom volt az óvoda, de mivel nagy családban élt a család maga volt számára az óvoda. Sokat tanult a nagyobb testvéreitől és mire be került az iskola padban már nagyon sok verset tudott és kívülről fújta az egyszeregyet, hamar ki is tűnt az osztály társai közül. Nagyon szeretett tanulni és minden gyerekkori álma az volt, hogy tovább tanulhasson.Mindég nagy érdeklődéssel figyelte a Tanító nénit,Tanító bácsit ahogy magyarázta a leckét és a kis gyermeki butuska agyával eldöntötte,hogy ő is tanító lesz. Egy nagyon szép álom világban élt egészen az iskola befejezéséig. Boglárkát az akkori Tanító bácsi is, de az akkor már a bányában dolgozó bátyja is támogatta, hogy meg valósuljon az álma,de a szülei nem egyeztek bele, hogy tanulhasson,mert akkor ki műveli meg a földet?, meg nem akarnak urat el tartani, és Boglárka gyermekkori álma álom maradt örökre.Az általános iskola befejezése után, ha a szülei birtokán el végezte a munkát,akkor el ment napszámban dolgozni,mert  a megélhetésüket a napszám és a piac biztosította. Boglárka mit sem törődött az átok sújtotta nagy szegénységgel, mindég vidám nótás kedvű lány volt és szerették is ahol dolgozott,mert fütyülve dalolva végezte a munkát.Idő közben megalakult a Tsz ahova a lány szüleinek is be kellett lépni és a szülők  egy csapásra minden vagyonukat el veszítették. Boglárka nagyon talpra esett kislány volt és felajánlották neki az irodai munkát, de a szülei nagyon szigorú erkölcsi fölfogásúak voltak és nem engedték a lányt hogy irodán dolgozhasson, ahol később lehetősége lett volna a tovább tanulásra. Szépnek nem mondható, de rendkívül vidám, önzetlen és kedves hölgy lett belőle. Kerülgették is sokan, de akit igazán szeretett a szülei el tiltották tőle és Boglárka el határozta, hogy soha nem fog férjhez menni...Ezért nagyon sok vitája volt az édesanyjával, és Boglárka amikor be töltötte a tizennyolc évet közölte a szüleivel, hogy fel nőtt lettem, férjhez menni nem akarok, de ha már annyira útban vagyok el költözök itthonról! Nagyon nagy családi háborút robbantott ki a váratlan bejelentés hallatára. Az Édesanya szájából hullott az átok és a szitkozódás, mindennel fenyegetőzött és neki ment a lánynak, de Boglárkának sikerült el menekülni. Boglárka nagyon el keseredett rendben tette magát már úgy ahogy tudta a szegényes kis tanyai kunyhójukban, délután 2 órakor kerékpárra ült és el indult a legközelebbi városban világot látni. Nyár volt döglesztő meleg, de az elkeseredett lány mit sem észlelt a tikkasztó hőségben, ment az úttalan utakon, és több mint két óra múlva meg érkezett a városban. A várost már ismerte, mert gyakran el kellet neki menni a piacra a megélhetésük végett. Illedelmesen el kezdett érdeklődni, hogy hol talál albérletet? Volt aki megvetően nézett a szegényes öltözetű izzadság szagú poros, piszkos paraszt kislányra, mert az út pora rendesen rá telepedett, de akadtak segítő kész jó indulatú emberek is, akik kedvesen útban igazították és nagyon hamar meg érkezett a végső állomáshoz...Boglárka elő adta kis butuskán, hogy mi járatban van az idős hölgy jól szemügyre vette a kis paraszt lányt, meg látta benne az önzetlenséget és befogadta. Meg beszélték a részleteket Boglárka még maradt egy kis ideig, mert nagyon el fáradt a hosszú úton, majd magához vette a kerékpárját és elindult haza. A hazafelé tartó hosszú úton nagyon sok minden kavargott a fejében. A döntése végleges, de vajon, hogy fogadják a hírt a szülei, amikor haza érkezik? Valamikor az esti órákban meg is érkezett fáradtan, éhesen és pattanásig teli feszültséggel... Az édesanya szóba sem állt a lánnyal, de az apa nagyon várta és nagyon megnyugtató volt Boglárkának, hogy az apa nagy szeretettel fogadta. Boglárka közölte vele, hogy a döntése végleges és el költözik itthonról... Az apa megpróbálta lebeszélni a lányát, de boglárka hajthatatlan volt. Az apa szemeiben meg csillant a könny csepp, de nagyon jól ismerte a lánya makacsságát és azt is tudta, hogy a lehető legjobb döntését hozta meg a lánya... Könnyes szemeivel rá nézet és csak annyit mondott, hogy legyél nagyon óvatos, és nagyon vigyázz magadra,mert a városban nagyon sok veszély leselkedik rád! Másnap a lány becsomagolta a szegényes kis ruháit, magához vette a jó kis kerékpárját és elindult világot látni.
Fojtatás következik.

Boglárka ismerkedik a városi világgal.
 
Boglárka elindult az ismeretlen új világban, nem sejtve hogy mi vár rá, de azt az egyet tudta, hogy a szülői házhoz bár milyen sorsa is lesz nem költözik többé vissza!
Az idős hölgy akihez költözött, már az asztalnál ülve várta a lányt.
Boglárka a délelőtti órákban a kerékpárjával meg  is érkezett fáradtan  a közel 40km-es hosszú út minden erejét ki szippantotta, le tette  a kerékpárját, magához vette a  szegényes kis csomagját, le hunyta a szemét,nagyot sóhajtott és kérte a Jó Istent, hogy ne hagyja az isleremen világban el veszni, majd el indult az ajtó felé. Kopogtatott, majd be lépett,  köszönt illedelmesen a csomagot le tette valahová  és le akart ülni, hogy meg pihenjen, mert nagyon el fáradt, de a házi néninek pisilni kellett......Boglárka csak nézett bambán értetlenül, és csak akkor szembesült a tényekkel, hogy a közel 100kg házi néni 100%-os rokkant...

Boglárka azt sem tudta mit kezdjen a helyzettel!  Soha életében még egy kis babát sem ültetett bilire, azt sem tudta, hogy mit kezdjen egy 100kg mozgáskorlátozott emberrel?! A mindég kemény fizikai munkát végző lánynak nagyon erős fogása volt nem tudta, hogy hogyan kell egy rokkant személyt megemelni és a durva erős fogása fájdalmat okozott a házinéninek, aki már az első alkalommal nagyon meg dorgálta a lányt. Boglárka be pánikólt!  Már nem a fáradság foglalkoztatta, hanem a tudat hogy mit kezd egy ilyen ismeretlen állapottal?  El telt egy pár nap- hét és Boglárka egyre inkább azt érezte, hogy innen menekülni kell, de nem volt bátorsága közölni a házinénivel a szándékát, a városban sem mehetett ki, így nem is tudott másik albérletet keresni. Telt múlt az idő az ápolásban egyre jobban bele jött és egyre otthonosabban végezte a minden napos házi munkát, amit a szülői házban soha nem csinálhatott, mert a földművelés volt a fő foglalkozása.
Boglárka nem tudott főzni, de a takarítási szokások is el tértek a földes kunyhó és a szőnyeges szobák között. Meg kellett neki tanulni, hogy a szobában csak zokniban, vagy mezítláb lehet be menni, amit nagyon nehezen tudott el fogadni. Eleinte nagyon sok intőt kapott, de nagyon igyekezett mindenre oda figyelni, hogy minél hamar meg tanulja a  a városi élet szokásait.
Az elejében kétbalkezes kislány lassan hozzá szokni az új házi rendhez, amit a későbbi életében jól tudott kamatoztatni... Nagy hasznára vált a szigorú lecke, mert a nagyon szigorú házinéni mindenre megtanította és már  az anya helyett az anya lett!!!
Az első igazi élménye a vasalás volt! Nagyon tetszett neki a villanyvasaló, de főleg az, hogy nem kellett félni, hogy a parazsas vasalóból ki pattan egy szikra, ami végzetes foltot ejthetett a ruhán.
Boglárkának volt egy kis megtakarított pénze,  amit még napszámon keresett és abból fizette az albérletet amíg nem talál munkát, de házinéni egyre jobban meg kedvelte a kis paraszt lányt, és mivel a rokkantsága miatt ápolásra  volt szorult Boglárkának nem kellett fizetni lakbért, sőt még enni is kapott, így a kis pénzecskéje meg maradt.
A lány nem járt sehova szórakozni, kivéve moziban ha jó filmet játszottak. Munka helye még nem volt és nem is futotta másra a kis pénzéből...Új ruhára,cipőre gondolni sem mert,  fodrászhoz meg egyáltalán nem járt, de nem is igazán volt neki rá szüksége,mert hosszú szőke haja volt és nagyon ügyesen tudott készíteni magának frizurát.  A házinéni meg látta a lányban a tehetséget, és 
 el  vitte egy tanműhelyben, hogy kitaníttassa fodrásznak.  Boglárka nagyon boldog volt, hogy a gyerekkori álmából valami valóra válik, de amikor meg mondta hány éves a kora miatt nem vették föl az iskolában és
Boglárkának ez az álma is össze omlott!
Fojtatás következik.

Boglárka el indult munkát keresni!

Boglárka a házi néni mellett már menetrend szerint végezte a minden napi teendőket, de mivel dolgozni jött a városban el indult munkát keresni.
A munkaerő piac a Boglárka ifjú korában is nagyon telítve volt, és amikor jelentkezett a munkaügyön a leg nagyobb meglepetésére közölték vele, hogy csak állandó városi lakosokat vesznek fel dolgozni és legalább egy évi állandó lakásának kell lennie!
Boglárka nagyon el szomorodott, de nem adta föl remélve, hogy egyszer majd csak ki közvetítik valahová.  Minden héten el ment a munkaügyre és végül a Konzervgyárban sikerült szezon munkát vállalni. A lány nagyon örült, hogy ha csak szezon munkára vették is föl, de legalább tud egy kis pénzt keresni,  mert nagyon kevés pénze volt már a napszámon kereset kis tartalékából. A mikor ki közvetítették egy két orvosi vizsgára el kellett mennie, majd amikor meg volt minden orvosi papírja jelentkezett a fölvételi irodán a szerződést alá írta és el kísérték a raktárban munka ruhát vételezni, mert csak a gyár adta ruhában lehetett dolgozni.
Boglárka meg kapta a ruhát át öltözött, majd be kísérték a területre ahol dolgozni fog.  Egy vele hasonló korú szakmunkás mellé osztották be akit barátságosnak nem lehetett mondani.
Egy hatalmas gép mellé kellett menni leszedőnek ahol a csövekből  forró lekvárt töltött a gép az üvegekben és a szakmunkás lány egy kar segítségével  le zárta az üvegeket , majd ki lökte a gép alól  amit Boglárkának egy hatalmas kosárban kellett rakni.  A szakmunkás már rutinos volt és nagyon gyorsan dolgozott, amit Boglárka nem győzött le szedni... A gépes lány elejében csak nevette a lány ügyetlenségét, de később már kiabált Boglárkára, hogy ügyesebben dolgozzon.  A forró üvegek egyre nagyobb fájdalmat okoztak Boglárkának, de nem mert szólni, csak szedte lefelé az üvegeket a hatalmas kosárban, volt amit el ejtett, mert nagyon forró volt, és egyre inkább érezte az égő fájdalmat az ujjaiban.
A műszak vége felé már alig érezte az ujjait majd meg látta a művezető, hogy Boglárka kesztyű nélkül dolgozik és kérdőre vonta a lányt, hogy ki állította munkában és miért nincs védő kesztyű a kezén?
Boglárka meg szeppent és csak annyit mondott, hogy nem tudta, hogy kesztyűt is adnak, de a művezető a szakmunkás lányt szigorúan felelősségre vonta, mert annak tudni kellett volna, hogy szabad kézzel nem szabad munkában állni.
Másnap Boglárka nagyon félőn ment a munkát föl venni, mert félt a lánytól is, aki mellé be osztották az ujjai is nagyon sajogtak igaz már kesztyűben dolgozhatott, de így is nagyon fájtak az ujjai.  Be állt a gép mellé, de szerencséjére  a művezető el vitte egy másik részlegre  ahol sokkal könnyebb volt a munka.

Boglárka életében egy nagyon nehéz idő szak következett, mert  bár mennyire is edzett volt a lány nehezen tudott helyt állni a munka helyén, meg a beteg házinéni mellett. Ha délelőttös volt gyakran el késett a munkahelyéről, mert előbb a házinénit kellett rendben tenni, fel öltöztetni és mindent a keze alá tenni, hogy amíg Boglárka dolgozik a házi néni ne szenvedjen hiányt. 

Amikor éjszakás volt alig tudott egy pár órát aludni, mert a lakást minden nap kikellet takarítani, és ha készen volt minden házi munkával segíteni kellett a házinéninek, mert csökkentet munkaképességűeknél vállalt bedolgozói munkát a nyugdíja kiegészítésére, ami határidős volt és Boglárkának be kellett segíteni, hogy el készüljön időre a munkával... Sokszor ülve el aludt a lány, de olyankor mindég rá szólt a házinéni, hogy folytassa a munkát, mert nem lesznek készen mire jön a megrendelő!!!
A konzerv gyárban csak szezon munkára vették föl a lányt és amikor vége lett a szezonnak Boglárkának meg szűnt a munkaviszonya. Boglárka nem is igazán sajnálta, mert állandó munkahelyre vágyott, meg nagyon ki borult, a napi pár órai alvás miatt, de
  a kis pénz kereset jol jött neki, mert tudott venni magának ruhát, cipőt, hogy egy kicsit a városi világhoz tudjon öltözni, meg moziban is gyakrabban el tudott menni, de elő fordult,hogy nem tudta meg mondani mi lett a film vége, mert a fáradtságtól el aludta a filmet.
Az édesanyával idő közben rendben jött a lány kapcsolata, gyakran meg látogatta az anya Boglárkát remélve, hogy haza tudja csalogatni, de bár mennyire is nehéz volt Boglárkának az új élete nem költözött vissza a szüleihez. A vidám jó kedve is meg maradt, amiért a ház lakói nagyon meg szerették a vidám, derűs kis paraszt lányt. Mindég vitték neki a híreket, hogy mikor milyen filmeket játszanak, de olyan is volt, hogy meg vették a lánynak előre a mozi jegyet... Boglárka nagyon sok szeretetet kapott az udvar lakóitól és már nem is gondolt arra, hogy el költözzön másik albérletben.
Fojtatás következik.

 

Találkozás a szerelemmel!

XXX

Már közel egy év telt el, hogy Boglárka nem volt otthon a szüleinél, mert a házinénit nem hagyhatta egyedül hosszabb időre, de az év első nagy ünnepét Húsvétot szerette volna a kis falujában ünnepelni... Végül sikerült meg oldani a házinéni ellátását és Boglárka haza mehetett.
Idő közben Boglárkát az udvarban lakó kedves emberek is, de a házinéni is csiszolgatták, hogy jobban be tudjon illeszkedni a városi életben. A házinéninek egy testvére Amerikában élt és minden nagyobb ünnepre csomagot küldött a beteg testvérnek, ami ruhákból, édességből, meg minden apróságból volt össze állítva.
Ebben a csomagban volt egy ruha, ami úgy állt Boglárkán,mind ha Boglárka lett volna a modell.
A házi néni oda is adta a ruhát Boglárkának ajándékban.
A lány nagyon örült a ruhának, mert ebben a ruhában igazán ki emelkedett a falusi világból, de amikor az édesanya meg látta a lányát a ruhában a legszörnyűbb jelzőkkel illette meg, hogy ilyen ruhát csak a K*k hordanak!!! A lány nagyon el keseredett, de mivel nem volt neki itthon olyan ruha amiben el menjen a bálban bár mennyire is szórta az anya a tisztességtelen jelzőket a lány ebben a ruhában ment a bálban.
Boglárka már nagyon jól érezte magát a városi világban,de azokat a bálokat nem felejtette el ami a kis falujában voltak. Azoknak a báloknak még meg volt a tisztességük az ízük és az értékük!
A lányok ott álltak sorban a Édes anyjuk előtt várva, hogy valaki oda megy és fel kéri egy táncra. Nagyon sok lány a bál végéig árulta a petrezselymet és most Boglárka is félt, hogy ott marad a sorban, hisz már lassan egy éve nem találkozott a régi barátokkal.
A véletlen egyben esése, hogy ugyan abban a bálban ott volt az a fiú is akit Boglárka már többször kikosarazott.
A fiú föl kérte Boglárkát egy táncra a tánc után le ültek és hosszan el beszélgettek. Mind ketten kíváncsiak voltak a másikra, hogy mi történt az el múlt időben. Sok régi emléket föl idéztek és ahogy beszélgettek Boglárkát már egy régen nem tapasztalt furcsa érzés kerítette a hatalmában. Jó érzés volt a lánynak, hogy a fiú szorosan mellette ül az arca ki pirult a szíve egyre hevesebben dobogott a fiú észre vette a lányon a furcsa változást, amiből bátorságot merített és udvarolni kezdet, majd meg kérdezte Boglárkát, hogy haza kísérheti-e? Boglárka boldogan bele egyezett és meg sem várták a bál végét haza mentek, hogy minél tovább együtt beszélgethessenek a rég múlt időkről.


A cigány asszony jósol.
Boglárka boldog volt, hogy hosszú évek múltával megint érezte azt a vibrációt amit szerelemnek hívnak.
Igaz nem volt egy mindent el söprő nagy szerelem, mert nem érezte azt a tüzet amit az első és igaz nagy szerelmével érzett, de jó volt neki már a tudat is, hogy tartozik valakihez. Boglárka élete egy újabb forduló ponthoz érkezett. Most már nem moziban járt hanem randevúra, mert a házi néni nem engedte meg, hogy a fiú el menjen hozzájuk. Boglárkának nem igen tetszett a helyzet, mert a fiú gyakran késett a munka beosztása miatt, de egy idő után a házinéni is meg unta, hogy Boglárka egyedül hagyja és mondta a lánynak, hogy hívja meg a fiút, mert szeretné meg ismerni.
A házinéni nagyon szimpatikusnak találta a fiút és attól kezdve minden alkalomkor el mehetett a fiú Boglárkához.
Boglárka hétvégeken, amikor végzett a minden napos kis házi munkával gyakran fel öltöztette a házinénit, majd a tolószékben ültette és el mentek a városban sétálni. Így történt ez azon a szép napsütéses kora őszi délutánon is, amikor a sétáló utcán meg pihentek, hogy gyönyörködjenek a sárguló levelekben, hallgassanak egy kis madár csicsergést és be ivódjon a sejtjeikben a természet csodás illata.
Ahogy ültek a padon és át adták magukat a természet szépségének, csendjének Boglárka tekintete össze akadt egy szikrázó tekintetű cigány asszonnyal. Boglárka érezte, hogy mind ketten egyre gondoltak, de nem volt ideje hogy a gondolatai leperegjenek előtte a cigány asszony mellé telepedett ,hogy jósoljon a lánynak.... a lány még tiltakozni sem tudott a cigány asszony már kezdte is mondani... Lányom te nem akarsz férjhez menni pedig karika gyűrűt látok és esküvőt! Boglárka még szóhoz sem jutott a cigány asszony folytatja.... nem az lesz a férjed akit te igazán szeretsz, mert a szüleid el tiltották tőled, de lesznek gyerekeid és nagyon sok bánatot látok az életedben. A cigány asszony még mondott valamit, de Boglárka csak döbbenten arra gondolt, hogy honnan tudja ez a cigány asszony a múltat? Amit a múltról mondott a minden igaz és már nem is figyelt a folytatásra...
Boglárka hamar el felejtette a cigány asszony jóslatát és élte tovább a mindég vidám nótás kedvű életét amit már az új szerelem édesre fűszerezett.

Folytatás következik:


Boglárka eljegyzése!
Boglárka egyre szerelmesebb lett és egy pár hónap együtt járás után a fiú meg kérte a lány kezét, amire Boglárka igent mondott. El kezdték szövögetni az álmaikat, tervezgették a jövőjüket és szóban jött az el jegyzés is,de arra még várni kellett, mert Boglárkának nem volt munkahelye.
Boglárka rendszeresen járt a munka ügyre és végre kiközvetítették egy textilgyárban! Boldog volt a lány,de amikor be lépett a gyárban nagyon rá csodálkozott a számára addig ismeretlen szövésre, fonásra, ahogy a gépek zakatolnak a dolgozók meg sietve mennek a gépsorok között meg-meg állnak, meg kötnek egy-egy csomót majd mennek tovább. Boglárkát egy szőrnyű félelem vette hatalmában, hogy ő itt nem tud meg tanulni dolgozni soha! Első napon csak szemlélte, ahogy dolgoznak a már jól begyakorolt munkások, csak nézte és csodálkozott, hogy milyen gyorsan meg kötnek egy csomót, az orsók villám gyorsan peregnek közben a hosszú gépsorok között a lányok asszonyok meg-meg állnak egy kicsit beszélgetni, de már sietnek is tovább, mert le állt egy orsó és gyorsan össze kell kötni a fonalat, nem állhat egyetlen orsó sem, mert teljesítményre dolgoznak! Boglárkát egy szakmunkás mellé osztották be. A mindég vidám kislánynak el ment a nótás kedve, mert bár mennyire iparkodott nehezen tudta meg tanulni, hogy hogyan kell takács csomót kötni! Az oktatója eleinte csak nevetett a lány ügyetlenségén, de később nagyon szigorú lett hozzá, ami fájt Boglárkának, mert emlékeztette a konzervgyári sérelmeire, de minden igyekezetével arra törekedett, hogy minél előbb meg tanuljon a gépen dolgozni, mert addig nem kapott önálló gépsort, amíg nem megy folyamatosan a munka!
El telt valamennyi idő Boglárka új gépsort kapott ahol egyedül dolgozhatott és nagyon boldog volt. Egyszer a lány valamiért le hajolt a gépsor alá és a csikófarokban kötött hosszú haját el kapta egy orsó! A lány fal fehér lett a rémülettől, de az volt a szerencséje, hogy a hosszú hajával meg telt az orsó és automatikusan le állt..
Boglárkát még azon a napon be hívatták az irodára!!! A lány bele sápadt a félelemben, mert arra gondolt, hogy elbocsájtják, le ültették az asztal elé, majd elé tettek egy papírt, hogy írja alá. Boglárka keze remegett meg sem nézte, hogy minek írt alá végezte amire kérték és gyorsan távozni akart, de meg állították és közölték vele, hogy le járt a próba idő és föl veszik állandó munkára, majd gratuláltak neki. A lány nem értette,hogy a gratulációt miért kapja, de közöltek vele, hogy 100%-on felül termelt. Az ijedségtől és a félelemtől nem is fogta föl igazán a lány, hogy mi történik körülötte, csak amikor meg látta a nevét egy táblán az élmunkások sorában, akkor kezdett el jutni a tudatáig, hogy miért gratuláltak neki...nem akart hinni a szemének!!! Boglárka nagyon szeretett ebben a gyárban dolgozni, de a házi néni mellett érezte, hogy nem sokáig fogja bírni és kapóra jött neki, hogy közeledik az eljegyzése, majd az esküvője és közölte a házinénivel, hogy olyan albérletet keres ahol az esküvő után is lakhatnak! A házi néni könyörgött, hogy ne hagyja magára, de Boglárka hajthatatlan volt, mert nem akarta el veszíteni a munkahelyét.
Boglárka egy nagyon kedves idős tanár nőhöz költözött, akinek nem volt saját gyermeke. A tanár nő hamar meg kedvelte a lányt és úgy tekintett Boglárkára mint ha a saját lánya lenne...
Boglárkának az új albérlet maga a mennyország volt, végre ki pihenhette magát!!!
Nem sokára be mutatta a vőlegényét is, majd haza ment a szüleihez és be jelentette, hogy hamarosan meg kérik a kezét és férjhez megy.
Boglárka szülei örömmel fogadták a hírt és áldásukat adták az ifjú párra. Következő alkalommal már együtt mentek haza a fiú és Boglárka, amikor a fiú hivatalosan is meg kérte Boglárka kezét. Az eljegyzés napját Karácsonyra tűzték ki Boglárka születése napjára.
A vőlegény a szüleivel lovas kocsin érkeztek és mire meg érkeztek a lányos házhoz el kezdett esni a hó. A lovakat Boglárka édesapja istállóban kötötte, hogy meg ne fázzanak amíg vendégül látják a családot.
A hó egyre jobban esett, lassan be sötétedett és vendégek haza indultak.
A ifjú vőlegény segített a lovakat kocsi elé fogni és észre vétlenül el veszítette a karika gyűrűt. A sötétben nem találta meg ezért meg kérte  Boglárka szüleit, hogy maradhasson ott éjszakára,és  reggel majd folytatja a keresést.
A szülök néhány jó szomszédot is meg hívtak az eseményre, akik még tovább maradtak és rögtön el is indultak a jóslatok, hogy ha valaki el veszíti a karika gyűrűt azok soha nem lesznek boldogok, de nem is biztos, hogy egymásé lesznek!
A hó egész éjszaka esett az ifjú vőlegény nem igen tudott aludni, nagyon várta, hogy meg virradjon fel is kelt még alig pitymallott és indult a gyűrűt keresni....
és csodák csodája!!!!
Másnap reggel a vőlegény több mint 20.cm hó alatt megtalálta a gyűrűt.!!!
Fojtatása lesz.

Boglárka férjhez ment!

Boglárkának közeledett az esküvője és minden kis apró pénzét félre tette,mert neki kellett meg venni mindent amire egy menyasszonynak szüksége van.
Gyakran meg állt a menyasszonyi szalonok előtt és bele képzelte magát a gyönyörű uszályos hófehér selyem ruhában,de érezte és tudta, hogy neki ilyen ruhára soha nem telik, ezért olyan ruhát választott amit később is föl vehet, ha mulatságban mennek.
Nagyon spórolt és ez által nagyon sokat éhezett. Amikor csak tehette kerékpárra ült és haza ment a szüleihez segíteni a földet művelni és cserében kapott egy két üveg lekvárt, és jobb esetben szalonnát, amivel ki egészítette az étrendet.
A munkatársai általában szendvicset, vajas kiflit a módosabbak sült húst, rántott húst vittek enni, de Boglárkának be kellett érni a lekváros kenyérrel, jobb esetben egy üres kiflivel a rántott húst meg nem is ismerte.
A rántott húst a házinéninél evett életében először, aki nagyon el csodálkozott azon, hogy egy paraszt kislány még soha nem evett rántott húst, de még el készíteni sem tudta.
Az esküvőjét a szülök Pünkösd napjára tűzték ki.
A polgári esküvőt a városban kötötték, mert Boglárka már oda tartozott. Semmi ceremónia nem volt. Boglárka azon a héten éjszakás volt, de- 10 órakor a két tanú és a házi néni jelenlétében meg kötötték a házasságot, majd el mentek egy étteremben meg ebédelni és mindenki ment a maga útjára mind ha semmi nem történt volna!
Boglárka az esküvő után haza ment, le feküdt,mert éjszakára menni kellett dolgozni.
Reggel, amikor vége lett a műszaknak Boglárka kerékpárra ült és haza ment a szüleihez, mert másnap az egyházi esküvője lesz. Haza felé tartva az otthonához közeli faluban el ment egy fodrászhoz, hogy legalább a frizuráját mester készítse el a nagy napra, de mire haza ért semmivé vált a frizura!
Boglárka lefekvés előtt hajat mosott, majd be csavargatta a haját a saját gyártmányú kukorica szárra és a csavarókkal aludt egész éjszaka.
Az egyházi esküvő látványos volt, mert a délelőtti nagymise alatt kötetet meg a Főtisztelendő atya jóvóltábol a  holtomiglan-holtáiglan- fogadalom, de a lakodalom egy házibulinak be illő kis össze jövetel volt.
Egy hétig maradtak a szülőknél, majd az ifjú pár vissza ment a városban és meg kezdődött az új élet az álmok és a vágyak valóra váltása.
Az első álmuk egy év múlva valóra vált, mert meg született a szerelmük első gyümölcse egy kisfiú!
Boglárka nagyon-nagyon boldog volt!!!

Már igazi városinak érezte magát a gyerekkori nyomor már csak emlék volt számára, de az ifjú férjnek nem tetszett a városi élet és nagyon hamar el kezdődött kettőjük között a háború!!! Végül a szülők és a férj nyomását Boglárka nem tudta ellensúlyozni és vissza költöztek a szülőfalujukban, vettek egy romos tanyát mínusz húsz ezer adóssággal és meg kezdődött a
poklok- pokla!
Boglárka életében minden elölről kezdődött...olyan volt ez, mint egy el dobott bumeráng, ami egy hatalmas kőrt ír le,majd vissza tér az kiinduló ponthoz. Hogy meg legyen a mindennapi kenyerük és tudják törleszteni az adósságot egész nyáron napszámra jártak.
Nem egyszer volt, hogy egész nap kenyéren és meggyen arattak! A következő évben Boglárka be lépett a helyi szövetkezetben, ami egy újabb háborúval járt,de Boglárka nem akarta el veszíteni a meg szerzett munka viszonyát és hajthatatlan volt. Amikor csak tehette ment napszámba dolgozni a férj szabad úszó volt, amolyan ezer mester akit hívtak minden hová, ahol egy kis javítani való volt az épületeken. A mérhetetlen nagy szegénység, nincstelenség már az első években próbára tette az ifjú házasok kapcsolatát, de az égiek egymásnak teremtették őket és ki állták a próbát.
 Egy pár év el teltével már kezdett a kis gazdaságuk gyarapodni, már nem éheztek, voltak házi állatok, ami egy kis hasznot is hozott a konyhára. Az ifjú pár már tervezgette, hogy a fiuknak vesznek egy kistestvért, éltek is a lehetőséggel és kilenc hónap múlva Boglárkának ikrei születtek:
Egy kis fiú és egy kislány!!!
Boglárka soha az életében nem volt olyan boldog, mint amikor meg születtek az ikrei!!! Már nem törődött a szegénységgel, mert úgy érezte, hogy a világon ő a leggazdagabb és a legboldogabb anya!!! A napjának minden percét pillanatát a gyerekeinek szentelte, éjszaka mosott, takarított, hogy napközben minél több időt tölthessen a három gyerekével.

Boglárka gondolt egyet!
Úgy döntött mivel három évig a gyerekeivel szülési szabadságon maradhat titokban be iratkozott egy levelező tagozatos gimnáziumban... úgy érezte végre el érkezett az idő, hogy a gyerekkori álmai is valóra váljanak. A faluból néhány barátnője is követte a példáját és meg ígérték neki, amikor csak tehetik hozzák neki az anyagot, hogy Boglárkának csak a beszámolókra kelljen járni, mert a három pici gyereket nem tudja rendszeresen ott hagyni. Az első előadásra minden képen el kellett menni, meg is kapta az értesítést, hogy mikor lesz az előadás, de Boglárka csak akkor merte a férjének meg mondani, hogy iskolában akar járni, amikor már menni is kellet volna!.............Na erre a hírre aztán össze dőlt a világ!!!
A férj kijelentette, hogy egyetlen órára sem hajlandó a gyerekekre vigyázni!!!!/nem azért mert nem szerette a gyerekeit, de erre a férj tudna válaszolni/ Boglárka meg kérte az anyósát, hogy vállalja el a gyerekeket, végül is csak fél napról lenne szó, de az anyósa is meg tagadta Boglárka kérését.
Boglárka végig sírta az éjszakát, de a férje hajthatatlan volt és Boglárka még el sem kezdte az iskolát, már is befejezte....
Boglárkának a könyvek helyett a homok csiszolta az agyát és be kellett érnie a tenyér diplomával....

xxxxxx

Múltak az évek Boglárkának le járt a gyes és vissza ment dolgozni! Az ikrek az óvodában jártak, akiket gyakran a nagy fia vitte- hozta és Boglárka szabadon tudott dolgozni. A kis gazdaságuk is már nagyon szépen fejlődött a férj továbbra is szabad úszó volt. Boglárkának nőttek az igényei, hogy az otthonukat szebbé és kulturáltabbá tegyék. A férj gyorsnak találta a tempót amit Boglárka diktált, el érhetetlennek érezte , hogy ezek az álmok valóra váljanak amiről Boglárka álmodozik és, hogy meneküljön a teher a nagy tervek és a beszélgetések elől egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére. Már- már külön irányban húzták a szekeret, de Boglárkát egy hatalmas vas akarattal áldották meg az égiek és minden akadályt le küzdve kezében tudta tartani az irányítást. Jött egy lehetőség, hogy minden tanyában kedvező áron be vezetik a villanyt, amit meg is ragadtak, hisz meg volt rá a fedezet az ólakban istállóban és ez ellen a férj sem tiltakozott.
Az égiek meg sokallották Boglárka energiáját és meg törték a vasakaratát.
Boglárkáék út szélen laktak és az útnak közvetlen a másik oldalán vonat közlekedett..
Egy szeles hűvös májusi nap volt az anyadisznó, (ami három hét múlva fialt volna) ki törte a kerítést és ment egyenesen a vasút oldalban legelni. Mire a sínekre ért a vonat is oda ért és ketté vágta a disznót 13 élő kismalac gurult szerte széjjel....Boglárkáék még túl sem tették magukat a szőrnyű nagy csapáson hirtelen el pusztult két nagy süldő és már csak annyi állat maradt az ólban, amit télen le vágnak, de ahogy mondják hétig nem áll meg a sors csapás!!!
Eltelt egy pár hónap,már a villanyt be szerelték a falakban,csak a fő vezetékre kell várni, Boglárkáéknak minden tartalékuk el fogyott,de rövidesen születik kisborjú és tudnak árulni valamiből egy kis pénzt. A tehénke szerencsésen világra hozta a borját, már a gyerekeknek jutott friss tej, de nem sokáig tartott a boldogság, mert egy augusztusi napon a tehénke össze esett,és kényszervágásra kellett vinni, annyi pénzt kaptak érte, hogy kifutotta a szállítási költséget. Boglárka nem bírta tovább viselni a fájdalmakat és úgy érezte, hogy föladja a harcot, mert itt maradtak a nagy semmiben pénz nélkül várva, hogy ki gyúljanak a fények, de az égieknek még ez is kevés volt nem elégedtek meg ennyivel és, akkor jött a sorscsapástól a ráadás!!
/Folytatás az Egy édesanya naplójában/  

 

Menüdoboz