Diavetítő

 

 

 

 
"A döntés meghozatala, hogy anyává válj,semmihez nem mérhető:
mindörökre vállalod,hogy a szíved szüntelenül a testeden kívül őrködjön valaki fölött."
Egy édesanya naplója: első rész.
Fekete esztendő!
1975. Szeptember 23.


Kora őszi nyár volt, szikrázó nap sütés a sok szép érett gyümölcs mosolyogva kínálta magát, hogy mikor szakítják le a fáról a dinnye cukor édesre érett a nyárnak is be illő őszi napsütésben. A földeken szünetelt a munka és az anya el határozta, hogy be meszeli a konyhát és a spejzot mielőtt be köszönt a hideg ősz! A férje vidéken dolgozott, még éjszakára sem jött haza az anya egyedül volt a tízéves fiával és a négyéves ikrekkel... Már kora hajnalban föl kelt, hogy a gyerekeinek meg főzzön a fia iskolába ment,de az ikreket nem vitte el az óvodában, hogy be tudja fejezni a napra kiszabott munkáját. Jó gyerekek voltak, órákig el játszottak a nagy diófa alatt, és az anya nyugodtan dolgozhatott. Dél tájt jelentkeztek a gyerekei,hogy dinnyét szeretnének enni! A dinnyeföld az út másik oldalán volt az anya el indult dinnyéért a két kis csöppség szaladtak utána és amikor az anya vissza nézett látta, hogy a gyerekei játékosan bukfenceznek le a vasúttöltés oldalán... rájuk is szólt rögtön,hogy ez nagyon veszélyes játék és máskor ne játszanak így!!! A dinnyéből jóízűen ettek és vissza mentek a nagy diófa alá játszani. Az anya sietve végzi a napra ki szabott munkát, de két óra tájt a kis fia be jött és le feküdt. Rosszat sejtet az anya és meg is kérdezte a kisfiát, hogy nincs e valami baja? Pityuka csak annyit mondott, hogy fáj a hasa,de nem sokkal később már hányt is. Az anyának rossz előérzete támadt és már nagyon várta a nagy fiát haza az iskolából,mert Pityukát orvoshoz kellene vinni, de nem tudja a testvérét kire hagyni. Négy óra tájt a fia haza ért az anya már is küldte a leg közelebbi szomszédhoz, hogy el vinné-e az orvoshoz? A szomszéd jött is hamar az anya már készenlétben várta és már mentek is az orvoshoz. Az orvos ránézett a beteg kisgyerekre és a tünetekre hivatkozva járványt állapított meg nála, majd be oltotta,de mire haza értek Pityuka még betegebb lett és megint hányt. Az anya a nagy fiát el küldte az anyósáért (szerencsére közel laktak egymáshoz) jött is az anyósa nagy sietve,de amikor meglátta az anyán a kétségben esést meg dorgálta, hogy ne pánikoljon ennyire, nincs itt olyan nagy baj!!! Az anya könyörgött az anyósának, hogy ne menjen haza,de a mama el ment magára hagyva az aggódó anyát három pici gyermekével. Nagyon hosszú éjszaka következett a anya szinte semmit nem aludt, csak nézte a szenvedő kis fiát és alig várta, hogy meg virradjon. Nagyon korán kelt, még félhomályban botorkált a villanytalan sötét udvaron, hogy a maradék állatokat meg etesse és mire ki virrad már szólt a szomszédnak, hogy a Pityuka nagyon rosszul van és vissza kellene vinni az orvoshoz... A szomszéd nem örült a kérésnek, mert neki is menni kellett dolgozni, de nem mondott nemet. A orvos minden vizsgálat nélkül megint be oltotta a beteg gyereket ,de az oltás után a kisgyerek megint rosszabbul lett! Az anya meg kérte az anyósát, hogy vigyázzon a gyerekeire és a délutáni busszal el vitte a kis fiát a legközelebbi városban egy gyermek orvosához.....Az orvos alaposan meg vizsgálta a beteg kisgyereket,de ő sem tudta felállítani a diagnózist,viszont gyógyszert sem mert neki adni, mert az anya nem tudta megmondani, hogy milyen injekciót kapott a fia. Az anya már csak az utolsó buszt érte el és elmúlt éjfél amikor haza ért karján a beteg kisgyerekkel. Idő közben üzentek az apáért, aki a munkáját félben hagyva sietett haza, hogy mellette lehessen a beteg kisfiának. Éjszaka semmit nem aludt az anya sem, de Pityuka sem!!! Az anya le hunyta a szemeit, hogy legalább pihenjen,de amikor ki nyitotta össze akadt tekintete a kisfiával és csak nézték egymást mint ha most látnák egymást utoljára....Reggel az anya, már biciklivel vitte a kisfiát orvoshoz és kérve kérte az orvost, hogy utalja be a kórházban. Az orvos nagy vita közepette meg írta a beutalót ,de nem akart mentőket hívni arra hivatkozva, hogy nem jár a mentő és menjenek busszal!!! Az anyának már jártányi ereje is alig volt a kis fia már nem tudott lábán menni a fájdalomtól és nagy könyörgésre hívtak mentőket. Amikor meg érkeztek a kórházban az orvos meg látta a beteg gyereket és csak annyit kérdezte, hogy ki a körzeti orvosuk? ( A beutalóra tüdőgyulladás volt írva!) Az orvos át vette a beteget, az anya meg könnyebbült, hogy végre szak orvos kezében van a beteg kisgyerek, haza ment és be fejezte a félben maradt munkáját. Az anya másnap ment a kisfiát meg látogatni,de egy újabb kálvária következett, amit soha nem lehet kitörölni az emlékekből!! Meg érkezik az anya a kórházban, rohan a lépcsőn fölfelé meg érkezik a szobához ahol fekszi a kisfia és üres az ágy............ Szól a nővérnek, hogy kit keres, de semmit nem tudnak a betegről!!! Végre valaki emlékezett, hogy egy beteg kisfiút át szállítottak a fertőző osztályra. Az anya el indult gyalog a fertőző osztályra nem kellett csak pár km menni, megérkezik, majd mondja a portásnak hogy kit keres,de itt sem tudnak semmit mondani! Az anya már sír és remeg minden porcikája a portás látja a kétségben esett anyát és el kezdett telefonon érdeklődni. Végre valaki itt is emlékezett, hogy egy négyéves kisfiút át szállítottak éjszaka a sebészeti klinikára!........Újabb kilométerek,az anya már a piros lámpát sem vette figyelemben, csak amikor rá dudáltak, akkor vette észre, hogy majdnem el sodorták, valamit kiabáltak is neki,de figyelmen kívül hagyta, csak ment, hogy minél hamarabb megtalálja a kisfiát. Meg érkezik a klinikára,mondja a portásnak, hogy kit keres, de a portás semmit nem tudott a betegről! Az anyának ekkor már ki ment az erő a lábaiból...... már az összeomlás határán van a portás meg sajnálta és körben telefonált minden klinikát, kórházat, és végül a gyermek klinikán emlékeztek, hogy oda vittek egy hasonló korú gyereket az éjszaka folyamán,de a nevét nem tudták meg mondani. Ez az út már rövidebb volt, de az anyának egy örökké valóságnak tűnt. Meg érkezett az újabb állomáshoz a portásnak szól, hogy kit keres,de a nyilvántartóban itt sem volt be jegyezve a beteg,de a portás föl kísérte az anyát az emeletre, majd mondta, hogy várjon amíg jön egy orvos az talán majd többet tud mondani. Az anyának már csak sírni volt ereje és a végtelennek tűnő időben egyszer csak jött egy orvos aki a síró anyához ment és meg kérdezte, hogy kit keres? Az anya mondja a beteg nevét és ott feküdt a szemben lévő szobában a kisfia le kötözve mozdulatlanul, tele csövekkel, és az anya nem ismerte meg a saját fiát.................. Az anyának nem volt annyi ereje sem, hogy kérdezzen,de nem is kellett kérdezni az orvos el mondta, hogy bélcsavarodása volt a fiának, amit a sebészeten meg műtöttek és várják hogy mikor szívódik fel a méreg...........Az anya nem tudta föl fogni, hogy milyen méregről beszél az orvos, csak imádkozott, hogy minél előbb meg gyógyuljon a fia. Ott volt a fiánál délelőtt- dél után,de szörnyű fájdalmas volt neki, hogy nem simogathatja meg a kisfiát és be kellett érnie annyival, hogy üvegen keresztül nézheti a magatehetetlen kisgyereket. Így történt ez más nap harmad nap és, hogy minél tovább maradhasson a kis beteg közelében az anya mindég az éjféli busszal ment haza, nem törődve a fáradsággal. Reggel korán valamit főzött, hogy az otthon hagyott gyerekeinek legyen mit enni, majd ment a beteg kisfiához. .. A negyedik nap éjszaka amikor haza ért az anya hozzá fogott mosni. Ki mosta a kisfia kedvenc maciját is, hogy másnap be viszi neki, majd meg kérte a férjét, hogy menjenek együtt meglátogatni a kisfiukat. A férj korán reggel el ment az édesanyjáért, hogy jöjjön át a gyerekekhez és így együtt tudtak menni a szülők látogatni a kisfiukat. Meg érkeztek a klinikára! Az anya már indult is a lépcsőn fölfelé, mert a portán már ismerték és, akkor ment amikor akart, de a portás meg állította. Az anya nem értette, hogy mi történt, de szólt a portás, hogy várják meg az orvost. Vártak valamennyit és jött egy másik házaspár is ,de a portás azokat sem engedte tovább... .Még vártak valamennyit, de az anyát nagyon rossz előérzett vette hatalmában, reszketni kezdett és minden perc egy örökké valóságnak tűnt! Végre meg érkezett az orvos........ be hívta a szülőket az irodában és ottan közölte a szörnyű hírt, hogy 1975.10-hó 3.-án 0h.25- kor örökre el ment a Pityuka, és ugyan abban az órában másik szülők 4-éves kis lánya...... (Az anya ebben az órában mosta ki a Pityuka maciját.) A halál oka vérmérgezés, amit egy félre kezelt orvosi mulasztás okozott....................................................... A temetési szertartáson az anya nem tudott végig ott lenni, mert idegösszeomlást kapott........................... Az Anyának minden öröme és boldogsága a gyerekeiben volt!!!! A vidám és a mindég derűs anya búskomorrá vált és soha többet nem mert felhőtlenül örülni semminek!!!

 

Egy édesanya naplója 2.rész 2008
 

Szeptember 3. hajnal fél négy.Csörög a telefon az anya félig alszik,de a telefonért nyúl halló!, de nem szól senki, le teszi a telefont és morog, hogy megint egy telefon betyár, még végig sem gondolta megint csörög a telefon.Na most aztán ha nem teszi le, akkor ki osztom, hogy a hajnalok hajnalán szórakozik, de egy ismerős hang köszön csókolom Attila vagyok. Nem akarom megijeszteni és bocsánat, hogy zavarom,de a lányát Évát most vitték el a mentők epilepsziás rohama volt.Az anya álmosan a belső része még aludt és föl sem fogta igazán, hogy mi történt, csak annyit kérdezett hogy miben tudok segíteni? Köszönöm semmiben, nincs nagy baj a mentősök a síró kisbabára tekintettek, és azt mondták hogy a kialvatlanság szokott ilyen rohamokat elő idézni lehet,hogy még ma vissza is hozzuk. Jó, de ha valamire szükséged van szóljál, és elköszöntek. Az anya nem tudott elaludni az álom teljesen kiment a szeméből, majd el érkezett a tudatáig, hogy mi is történt eszébe jutott az unokája,hogy mi lesz vele? megnézte a menetrendet, hogy melyik busszal tud elutazni, akkor már remegve,de vissza hívta Attilát, hogy ha nem probléma nyolc órára ott vagyok! Köszönöm az jó lesz hangzott a válasz, és letették a telefont.  Éva három napig volt a klinikán és az anya minden nap ment az unokához, hogy legalább a férj ott legyen Éva mellett, amikor szüksége van rá. El végezték a szükséges vizsgálatokat és kiderült, hogy egy tumor okozta az epilepsziás rohamot, majd közölték, hogy minél előbb meg kell műteni. És mikor lesz a műtét? kérdi az anya. Nem tudom,majd telefonálnak válaszolt csendesen Attila. A hír hallatára az anya tudata le bénult..... De erősnek kell lenni! súgta egy belső hang! Nem történhet semmi baj, minden rendben lesz és nem szabad, hogy észre vegyék  mennyire aggódok és félek... Végre az anya is meg tudta látogatni Évát. Vigasztalta és erősítette, hogy nem lesz semmi baj, mert ha nagy baj lenne azt az anya megérezné, hidd el lányom,hogy sikerülni fog a műtét, és minden rendben lesz, de alig tudta a félelmét és a könnyeit vissza tartani. Telnek a napok a hetek és csörög a telefon. Éva telefonál. Anyu! Hétfőn kell be menni a klinikára ,de nem biztos hogy bent is kell maradni tudsz vigyázni az unokádra?Természetesen hangzott a válasz, de ugye akkor vasárnap haza jöttök? szólok a testvéreidnek,hogy ők is jöjjenek haza, mert nem tudjuk, hogy mikor lehettek megint együtt. Az anya sütött főzött, azt se tudta hogy mivel kedveskedjen, de nem a, megszokott családi hangulat volt, mindenkiben ott a félelem  és a szorongás, de Éva előtt hallgattak,  és próbáltak jó kedvet mutatni. Szeptember 22 hétfő. Az anya reggel fél hatkor buszra ül, siet mert az Évának 8 órára klinikán kell lenni és az unokára kell vigyázni. Elérkezett a búcsú pillanata, és akkor az anya már nem tudta tovább magába folyatni a könnyeit, magához ölelte az aggódó Évát és együtt zokogtak de az anyának volt lelki ereje vigasztalni, hogy ne félj lányom én érzem,hogy nem lesz semmi baj és sikerűlni fog a műtét!!! 11 óra körül haza érkezik Attila és közli, hogy holnap egy órakor lesz a műtét! Az anya aggódva kéri Attilát, hogy szeretne ott lenni mire befejezik a műtétet, de Attila lebeszélte az anyát mondva, hogy nagyon nagy műtét és nem szabad a beteget zavarni, amit szomorúan, de mégis tudomásul vett az anya. Szeptember 23. Tizenegy óra körül csörög a telefon... mama el tud jönni kérdezi Attila? Az orvos azt mondta, hogy a műtét után két órával meg látogathatjuk Évát. Igen megyek!!! A menet rendet már meg sem kellett nézni,mert az anya már kívülről ismerte és azonnal válaszolt, hogy négy órára ott vagyok!!! Még be sem ért a városban a busz, megint csörög a telefon Attila telefonált,hogy SIKERÜLT A MŰTÉT!!! Az összes tumort el tudták távolítani! Az anya tovább nem volt ura az érzelmeinek, még a buszon volt,de hangos zokogás tőrt ki rajta az öröm hír hallatára... A buszról le szállva szinte végig szaladta a rövid utat, hogy minél előbb magához ölelhesse a kis unokáját és zokogva mondta neki, hogy anyukád nem sokára itthon lesz és megint együtt lesz a család! Egy kicsit még vártak. majd el indultak Attilával Évához. Az anya remegve,de mosolyogva lépett be a kórteremben,mert nem szabad a lányának meg látni a könnyeket és a félelmet... csak arra gondolt,hogy erőt kell adni a lányának, hogy minél előbb meg gyógyuljon...

Ne add fel/ A szerző ismeretlen/ 

"Ne add fel a reményt bármilyen mostoha.
Az ember győz,ha nem lesz ostora.
Harcolj a célért,de ne szenvedj érte,
Emlékezz inkább a jóra, a szépre.
Ne csüggedj sokáig,ne hulljon könnyed.
E- hatalmas világban, szépet is lelhetsz.
Ki nem várja a holnapot az sem adja fel,
Mert egy apró kis reményben, új életre kel.
Minden nap egy más nap! Új reménnyel élj.
Nézz szemben a sorssal,tőle sose félj.
Ha néha úgy érzed földbe is tipornak,
Széttört álmaid a felszínen maradnak.
Nem kell a jövődet múltaddal temetni,
Ha igazán akarsz, újra tudsz élni és szeretni!"
DE SOHA NE ADD FEL!!!


A műtét után nem sokára egy újabb vizsgálatot végeztek Évánál, ahol nagy megelégedettséggel nyugtázta az orvos, hogy sikerült minden tumort el távolítani. A megnyugtató boldog érzést nem lehet szavakban önteni....,de sugár terápiát javasolt az orvos.
 

2008.10.02 A szörnyű rémálom után egy szép nap krónikája!


Éva meg kezdte föl venni a sugár kezelést.Az anyának nem kellett menni az unokához,mert a férj tudott vigyázni a kisbabára. Az anya reggel tovább lustálkodott,majd föl kelt és egy kicsit benézett a levelei közé.Nem sokáig maradt a gépnél,mert nagyon kellemes idő volt és kiment a virágos kertet rendbe tenni. Délután el ment a férjével a tanyájuk körül is rendet tenni.Az anya össze szedte a diót és a mogyorót, amit meg hagytak a mókusok, majd levágta az udvaron a füvet, a férj meg a kerten kívül tevékenykedett. Szemetet égetett,tuskót hasított, téliesítette a csőkutat,tehát tették a dolgukat.Csodálatos szép idő volt, és amikor készen lettek a munkával ki ültek a kis tanya elé és gyönyörködtek a természet szépségében. Nem beszélgettek, csak élvezték a csendet a nyugalmat, ahogy lassan hullanak a levelek, néha egy egy kis madár még meg szollal,majd lassan el indultak haza... A  haza érkezésük után el látták az állatainkat, majd be ültek a hinta ágyban és az anya le hunyt szemmel folytatta a meditálást. A szörnyű rémálom óta az anya először élvezte ennyire a természet szépségét és a napsugárnak a már kissé erőtlen,de mégis csodásan melengető simogatását. Az anya békésen ringatózott a hintaágyban, egy röpke pillanatra el is aludt, majd mikor fölébredt fölnézett nem hitt a szemeinek .... legalább 20-30 kis fecske keringett a levegőben ebben lélek melengető októberi nyárban... Gyönyörködött a látványban és eszében jutott, hogy a szülei azt mondták, ha kisasszony napja után fecskét látunk hosszú csendes ősz várható. Örült a látványnak,de ugyan akkor el is szomorította a tudat,hogy mi lesz velük ha be köszönt a tél,mert ezek már biztosan nem kelnek útra,hogy melegebb tájra költözzenek. A férjnek egy kis dolga akadt és el ment, az anya meg tovább ringatózott és gyönyörködött a naplementében, ahogy be világította az udvarukat. A meg tőrt anya hosszú idő óta most élvezte először igazán az ősz szépségét.
Éva nagyon nehezen viselte a  kezeléseket ami Karácsonyra ért véget a ,de az anyának a legszebb karácsonyi ajándéka az lett, hogy  megint együtt lehetett a család!!! Az édesanya nagyon boldog volt, hogy megint vidáman ünnepelhettek egy újjá születést az év leg szebb ünnepén, de a féleleme és befelé hulló könnyeit nagyon nehezen tudta leplezni...


Egy Édesanya naplója 3.rész!
2009 február 25. 

El telt néhány hónap az anya megint össze hívta a gyerekeit úgy döntött, hogy az unokájának a születés napját és a névnaposokat a saját kis otthonában ünnepelik meg, mivel a családban kettő névnapos is van, és az unokájának a születés napja közel van a névnaphoz. Süt, főz takarít, amit lehet előre el készít, hogy minél többet lehessen a gyerekei közelében amikor meg érkeznek, de a nagy készülődés közben meg csörren a telefon: Csókolom Zsolti vagyok. Látom Zsoltikám válaszol az anya vidáman...mi újság ? . Anitát el vitték a mentők. Az anya megdermedt, nem tudott szólni, csak fuldokolva ki tőrt belőle a keserves sírás.....egy idő után meg tudott zokogva szólalni és meg kérdezi, hogy mi a probléma? A gerincével van valami azt hiszem meg kell műteni... válaszolta Zsolti. Az anyában össze omlott minden...Abba hagyta a takarítást, már az sem érdekelte, hogy minden szerte széjjel van, le ült és nem tudott semmit csinálni. A gondolatai össze-vissza kavarogtak.....majd egy kis idő el teltével,l amikor már el jutott a tudatáig, hogy mi történt vissza hívta Zsoltit és meg kérdezte, hogy mikor lesz a műtét? nem tudom válaszolt Zsolti majd délután érdeklődök és akkor többet tudok mondani. Délután egy óra tájt csörög a telefon Zsolti jelentkezik és közölte, hogy szombaton lesz a műtét. Anitát másnap megműtötték kettő gerinc sérvvel és egy kibolyhosodott porckoronggal . . Mint egy kártya vár úgy omlott össze a meg szervezet családi ünnep.
A műtét óta az anya boldogan nyugtázza, hogy a lányai a Jó Isten segítségével jól vannak, de a félelem és a nyugtalanság állandóan benne él.

 

Egy édesanya naplója: 4. rész.

 

Soha nem ünnepeltünk, se névnapot, se születésnapot, de még házassági évfordulót sem. Ez év Május 17.-én lesz házasságkötésünk 50.-évfordulója és a férjemmel úgy döntöttünk, hogy  az aranyat meg ünnepeljük.  Igaz  a fénye már egy kicsit meg kopott, de a mai világban nem kis dolog 50 évet együtt megérni jóban- rosszban és a jubileum alkalmából adunk neki egy kis fényt. Szépen csendesen tervezgettünk, számolgattuk, hogy kik legyenek a meghívott vendégeink. Az előkészületek rendjében folynak az ünnepséget a házunknál tervezzük, hogy otthonosan jól érezzék magukat a vendégeink. 
Már alig vártam a napot, hogy mikor tud megint együtt lenni a családom és bejelentsük nekik, hogy mit terveztük .
Március 3.-án végre együtt  a család. Sütöttem főztem, ami a szem szájnak ingere, az asztalra ünnepi teríték kerül, békésen megebédelünk, majd ebéd után a párommal bejelentettük a terveinket.  A gyerekeink örültek a gondolatnak és mindenben támogatnak bennünket, hogy zökkenőmentesen le tudjuk bonyolítani az ünnepséget, "de az ember tervez az Isten végez!"
Mi a forgatókönyvet megírtuk, de mint már annyiszor az életünkben a sors megint át írta.
2014.március.5.
 
Este csörög a telefon   Évike a lányom hív és közli, hogy ma volt emeri vizsgálaton és mihamarabbi műtétet javasoltak neki. El állt a lélegzetem és a telefon majdnem kiesett a kezemből, csak dadogtam, még kérdezni sem tudtam, de közölte, hogy megint találtak nála egy kis problémát, amit mihamarabb meg kell műteni. És mikor lesz a műtét? kérdezi az anya. Az időpontot Május 20.-ra kérte, hogy a mi ünnepünket ne zavarja meg, de az anya szigorú anyai kérésre előre a hozatta a műtétet, mert nekem a lányom ezerszer fontosabb, mint a mi ünnepünk. Csak remélni merem, hogy jó döntést hoztam és imádkozom a Jó Istenhez, hogy sikeres legyen a műtét, mi meg majd ünnepelünk, ha már túl lesz a műtéten és az azzal  járó kezeléseken.
2014.Március 4. 0h 25 perc.
 
Nem tudok aludni, mert rám tőrt a félelem! A szívem majd ki ugrik a helyéből, remegek és lángol a bőröm mind ha perzselnének, félek, hogy vajon jól döntöttem-e? Soha egyetlen édesanya se tapasztalja meg ezt az érzést!!! Csak imádkozom a Jó Istenhez, hogy minden rendben legyen!!! 
 
2014.Március 6.
 
Két nap csend és várakozással telt a gyomromban ott a gombóc vajon mikor lesz a műtét? majd 9 óra 25.perc csörög a telefon a vonal végén Évikém és közli a dátumot, hogy Április 10 lesz a műtét. Nagyon optimista és jó kedve volt, ami egy kicsit meg nyugtatott, de főleg az, hogy egy nagy tudású elismer az orvosa,  aki már saját gyerekeként kezeli, aki nem köntörfalaz és meg mondja, hogy mire számíthat és mindent meg tesz, hogy megint sikeres legyen a műtét.
2014. Március 9.
 
Napok óta nem írtam naplót, mert körülöttem nem történik semmi említésre méltó. Végzem a tavaszi munkákat, ami azért jó, mert egy kicsit ki tud az agyam kapcsolni, de jönnek a sötét éjszakák, amikor rám tör a félelem és órahosszakat nem tudok aludni. Az ideg szinte perzseli az egész testemet a gyomrom görcsbe van és csak imádkozom és kérem az Istenemet, hogy sikerüljön a műtét.
2014 Március 11.
Az éjszaka megint nem tudtam aludni, mert valami megmagyarázhatatlan félelem uralkodott el rajtam. Hatalmas szorulást éreztem a mellkasomban és sokszor azt éreztem, hogy el fogy a levegőm.  Nagyon szép reggelre virradtunk és szerencsére lehet a kertben dolgozgatni és így eltudom egy kicsit terelni a gondolataimat. Megnyugodni nem tudok mert már az összeomlás határán vagyok és már attól is félek, hogy nem tudok erőt adni a lányomnak, amire most óriási nagy szüksége van. Én hiszek a csodákban és csodák-csodája, amikor már alig van erőm jött egy angyali üzenet, hogy ne féljek, mert sikerülni fog a műtét! Hiszek a csodákban és Hiszek az egy Istenben, aki a mennynek és a földnek az Ura!
2014.április.6.
Napok óta nem írtam naplót, de az idő végtelennek tűnik.Soha nem tapasztaltam még ilyen lassúnak az idő múlását, de nagyon optimista vagyok és érzem, hogy sikerül a műté
SIKERÜLNIE KELL!!!

Április 14.
 
Mai napra volt Évikém műtétje elő jegyezve, de ágy hiány miatt el napolták,ami újab agódalomra adott okot.
Megőrülök a várakozásban!!!

 
2014.Április15.
Ma végre metörténik, aminek történnie kell Évikémet meg műtik.
10 óra 37 pec. Meg csörren a telefon, már készenlétben vártam a hívást a vonal másik végén Attila jelentkezik, hogy Évikét most vitték be a műtőben.
11. 55. perc.
Remegek és imádkozom a végtelennek tűnő időben, úgy érzem megfulladok és várom, hogy  mikor csörög már a telefon, amiben közlik, hogy sikerült a műtét???
13. óra és még semmi hír. 14 órakor föl hívtam Attilát, de akkor már ő sem bírta tovább és föl hívta a klinikát ahol közölték vele, hogy Évike 13 órakor került az intenzív osztályra és jól van. Az orvos elfelejtette hívni Attilát, mert egy újabb műtétre kellett mennie. Pár perc elteltével Attila vissza hívott, hogy sikerült a műtét, de az el telt időben többször kirázott a hideg! Az öröm hír hallatára teljesen elerőtlenedtem és csak zokogok-zokogok-zokogok. Szőrnyű perceket órákat éltem át, de össze kell szedni magamat, mert egy óra múlva megyek hozzá és nem láthatja rajtam, hogy mennyire össze omoltam. Évikémnek új erőre van szüksége a teljes gyógyuláshoz és nekem minden energiámmal támogatni kell és ara kérlek drága Jó istenem, hogy ne fogyjon el az energiám!!!
Köszönöm Istenem, hogy az imám meghallgattatott!


2014. Április18.

Már haza mehetett a lányom és az otthonában látogathattam meg.  Örültem, mert éppen a konyhában tett vett, de nem tudott soká maradni, mert fáradt volt és nagyon fájt a feje ezért le feküdt. Kicsinyke javulást érzek az állapotában, de nagyon, nagyon félek!!!
 

Sas Norbert
Fáj...
Úgy kiabálnék, úgy ordítanék néha az éterbe,
kikiabálnám a fájdalmat, de nem lehet,
nem lehet, mert félek, hogy meghallják.
Óh én őrült! 
Ugyan, ki hallaná meg?,
hiszen senki sincs, aki egy bolond hangjára figyel,
csak önnönmaga.
Még Isten sem veszi figyelembe ezt a hangot,
csak alszik hallgatag.

2014. Április.25

Köszönöm drága Jó Istenem, hogy meghallgattad az imámat!!!

Nagyon, de nagyon boldog vagyok, mert a lányomnak jó indulatú volt a tumor amivel műtötték, de mivel vannak rossz indulatú sejtek így sugár kezelést javasolnak neki.

Itt köszönöm meg mindenkinek, aki együtt érzésével és imájával erőt adtak az össze tört lelkemnek.  Most nagyon , de nagyon boldog vagyok és végre örömömben sírhatok. Köszönöm drága jó Istenem az öröm könnyeket..

 

Menüdoboz