Diavetítő

 

 

Szent-Gály Kata:
A csillag ablakok

Valamikor úgy hallottam
apró léptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket -

Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugaru csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -

- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába

Angyalcsillag. . .

Angyalcsillag fönn az Égről ragyogóan tündököl,
Egyszerűen, tiszta fényben, Szeretettel üdvözöl.
Sugarai melengetik, Éltetik a Szíveket,
Kis szikrái feltöltik a legyengülő Lelkeket.
Életünknek kicsiny kincse, sokat érő kulcsaink,
Érzéseink, forró vágyak, céltudatos álmaink.
Szívünk dala egyet akar ? Tiszta, Békés Életet,
Zengjük együtt ? Szép az Élet, átölel a Szeretet!
Áldás szálljon Mindenkire, kicsikre és nagyokra,
Éljünk együtt Egészségben, Szeretetben ragyogva.
Tisztelettel, alázattal adjunk hálát mindenért,
Köszönettel mondjunk Fohászt, minden egyes Életért.
Nap és Hold is egyet akar, Föld az Ég a csillagok,
Felzendül a Szférák dala, oly csodás szép dallamok.
Angyaloknak sokasága, lágyan csendült éneke,
Közeledve, egyre jobban hallatszik a szép zene.
Angyalcsillag fönn az Égről ragyogóan tündököl,
Egyszerűen, tiszta fényben, Szeretettel üdvözöl.
Sugarai melengetik, Éltetik a Szíveket,
Kis szikrái feltöltik a legyengülő Lelkeket.

Kamarás Klára :
Csillagív

Már tudom, hogy a csillagok nem
akárhogy futnak fenn az égen,
és nem csoda, és nem varázslat,
ami ott tartja őket féken.
...és jó, hogy elkerülik egymást,
és jó, hogy nincs találkozás,
mert világokat törhet össze
egy szörnyű égi robbanás.

Mind így vagyunk. Sodor a sorsunk.
Távoli ívek közt szabály,
vonzás taszítás: ez az élet,
s míg lefutunk az ég falán,
vannak, kik elkerülik egymást.
Jobb is talán...

Reményik Sándor :
Csillag a víz alatt

Ott lenn, a víz alatt
Egy másik, mélyebb ég;
S hogy kisímult a tükör:
Ezernyi csillag ég,
Ragyogj, ragyogj,
Te vízalatti ég!

Ragyogj, ragyogj,
Te örök Ideál,
Tőled el nem választ
Sem élet, sem halál,
Ragyogj, ragyogj, örök-idegenül,
Fenn is, lenn is elérhetetlenül,
Ragyogj, ragyogj!

Ragyogj, ragyogj,
Örökkön tiszta kép
E lélek vízalatti, mély egén,
Én már tudom: Csak azt nem vesztem el.
A miről sose mondhatom: enyém.
Ragyogj, ragyogj
Éjféli Csillag, lelkem mély egén.


Túrmezei Erzsébet: Adventi ház


Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.

Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.

Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.

Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.

De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?

Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.

Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét adventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!



Bárhová mész, akármerre haladsz,

Mindig lesz hely, hol ellenségre akadsz.
Ezért vidd magaddal barátságomat,
Mely nem nézi se nemed, se származásodat.
Tudd, hogy van egy hely, hová bármikor betérhetsz,
Itt leszek, s Te tanácsot és segítséget kérhetsz.
Nem nagy szó, de annál fontosabb:
Akárki leszel, a barátom maradsz.

Angyal szállt az éjszaka mellém,

S megsúgta, utamon ő kísér
Hitet adott, álmokat és bátorságot,
Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni,...mindenben a szépet,
Ezt adnám most ajándékul Néked.

Erőt adtál elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé csak mások által válunk,
Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.

Csendesen, szerényen hallgatom a zenét,
S elküldöm Néked szívem minden szeretetét.
Azt hittem a szeretet, a jóság... csak álom,
De rájöttem, nekünk kell szétszórni szerte a világon


A fenyő.
2009.12.08.
(Dezső Ilona Ana)
Cserépedényben nevelem évek óta
Aprócska, zöld lélek melengetőnket,
Karácsonyunk díszes ékét, a fenyőnket.
S ő illatozik, kicsiny termetével ékesen,
Hálából, gyantáját csöppenti édesen.
Szót fogad, nem nő nagyobbra, mint kell,
Csak akkorára, hogy szobámban férjen el.
Önzetlenül ontja felénk, friss fenyő illatát,
S mi óvjuk őt cserében, egész éven át.
Már szinte érzi, tudja, közeleg a nap,
Hisz ágaira a dér reggelente ráfagy.
Szobám egészét elfoglalja, ő lesz a fő,
A legelső, a legfontosabb, nagy szereplő.
Feladatát ismeri, hisz hosszú évek óta,
Ő adja a látványt, kincseit vesszük ki alóla.
Ágai minden balgaságunk elhordják,
Hallgat ő, hogy panaszt róla ne mondjál.
Tű levele, a mi karácsonyi ékszerünk,
S mi felnézünk rá, hisz itt van velünk.
Aranyos, kedves, drága kis fenyőfánk!
Hűségesen, magát adva dalol ránk,
Énekli velünk együtt a menyből az angyalt,
Mosolya igazi kincsünk, megvigasztalt,
Reményt adott már annyi éven át, és hitet,
Mi megtartott, és a jó isten megsegített.

Holdacskához

Csillagos Karácsony Estén
halld meg az Úr szavát
szentségekkel átitatott,
kedves, édes irgalmát.

Karácsonynak szép estéjén
lásd angyalok csodáját
küldjék zengőn füleidbe,
szeretteid dallamát.

Karácsonynak igaz szívén
táncoljon a szeretet
a gyermeki simogatás
a gyöngéded érzelmek.

Karácsonynak tiszta lelkén
fény öleljen titeket
unokáid kis mosolya
melengesse szívedet.

Karácsonynak Szent Estéjén
halld az Úr igaz szavát
érezve minden percben
szeretetét, áldás

Mikulás

December 6 Miklós napja,
Tedd csizmádat az ablakba,
S reggel látod, milyen csodás,
Éjjel itt járt a Mikulás.

Puttonyában sok ajándék,
Édesség, tengernyi játék.
Tele rakva megannyi zsák,
Kikukucskál egy-két virgács.

Kis csizmában nagy mikulást,
Csokoládét, piros almát,
Aranydiót, mogyorót,
Hozott neked minden jót.

Hogyha netán az hiányzik,
Mire kicsi szíved vágyik,
Ne csüggedj, hisz hozott volna,
De hiánycikk volt a boltban.

Mikor ébredsz, már messze jár,
Más vidékre viszi a szán.
Mindenhol sok gyermek várja,
Végül kiürül a zsákja.

Visszamegy hát hazájába,
Az örök hó országába.
S egy éven át készül rája,
Következő körútjára.


Juhászné Bérces Anikó.

Ha én lennék...
Ha én Mikulás lehetnék
minden évben kétszer jönnék,
s ha fordulnék tizenkétszer,
akkor sem jönnék elégszer,
mert az öröm, amit hozok
nagyon gyorsan elpárolog.
Olyan sok a szegény ember,
aki álmodozni sem mer,
ajándékot nekik adnék,
mindig hozzájuk szaladnék.
Elhalmoznám őket hittel,
reménnyel és szeretettel.
Békét hoznék a zsákomban,
tisztességet puttonyomban.
S ha nem bírnám már e terhet,
építenék egy nagy termet,
minden embert befogadnék,
kinek nem jutna más hajlék.
Nekik adnám a kabátom,
a süvegem és a zsákom,
s boldogsággal megpakolva,
Mikulássá alakulva
járhatnák ők a világot,
teljesítve minden álmot.
Bodai Soós Judit.

Menüdoboz